Sajnálatos módon a világunkban nem minden dolog olyan rózsás, mint gondolják. Rengeteg ember nagyon rossz körülmények között él együtt családjával, ahol nem biztos, hogy megengedhetik maguknak a víz, vagy áramhasználatot. Kilométereket kell menniük, hogy friss, iható vízhez jussanak, a közeli patakban kell mosniuk, és gyertyával kell világosságot csinálniuk otthonukban. Sok gyerek nem jár iskolába, mert az adott településen, vagy a közeli falvakban nincs oktatás, esetleg olyan messze van, hogy a szülők nem tudják megoldani az iskoláztatást. Persze ez csak egy réteg, ugyanis vannak fiatalok, akik igenis napi szinten mennek és próbálják elsajátítani a tudást. Igaz ezen tanulók iskolai felszerelése nem olyan modern és fejlett, mint, amihez mi hozzászoktunk, ugyanis jóval kevesebb vagy rosszabb minőségű eszközeik vannak, amit van, hogy a szülők készítenek saját kezűleg.
Mai történetünk egy olyan édesapáról szól, aki fiával együtt Kambodzsában él. Esetüket a fiú tanára, Sophus Swan osztotta meg az interneten. A bejegyzésben arról számolt be, hogy diákjának nem volt hátizsákja, amiben tudta volna hordani, azt a minimális mennyiségű könyvet, amit a hétköznapok során használnak. A gyerek kénytelen volt kézben vinni őket, ami egy fiatal kis szervezet számára nem túl jó, főleg, ha hosszútávon kell cipelni. Apja ezért úgy döntött, hogy készít neki egy hátizsákot, amivel megkönnyíti az életét.
A táskát saját két kezével készítette el, amit néhány nap múlva, már vidáman tudott vinni gyermeke az iskolába. Nem volt egy túl bonyolított dolog, de nem is ez volt a fő célja.
Amikor az öt esztendős Nai Keng megérkezett újdonsült táskájával az iskolába, tanára egyből kiszúrta egyedileg elkészített hátizsákját.
A tanár elárulta, hogy Kambodzsában egy iskolai hátizsák nagyjából 2000-2100 forintnak felel meg, ám a fiú édesapja nehéz körülményeik miatt pénzt szeretett volna megtakarítani, ezért döntött a „Do it yourself” megoldást választotta.
Az apuka az iskolatáskát, raffiából készítette el, amit kék festékkel lekent, hogy fiúsabb legyen a külseje.
Egy hevedert erősített a hátuljára, hogy fel tudja venni a kis vállaira. Szerencsére talált olyat, aminek a hosszúsága állítható volt, így a fiú magasságához lehetett azt igazítani.
Elejére egy csatot tett, hogy a táskában elhelyezett könyv ne tudjon kiesni mozgás, vagy épp pakolgatás közben. A tanár néhány képet készített róla, majd bejegyzése mellé csatolta, ahol mindenki megnézhette a remekművet.
Miután közzétette azt az interneten a történet az futótűzként kezdett terjedni a felhasználók között és hamar elérte a médiát is. Többen is kapcsolatba akartak lépni vele, hogy rendes iskolatáskát küldhessenek a fiúnak. De vajon ugyanannyi szeretet lesz abban, mint amit édesapja készített? Írd meg nekünk mit gondolsz a történettel kapcsolatban.