A gazdag ember éppen az utcán sétált, amikor észrevett egy lépcsőn ülő szegény embert, akinek lábán még cipő sem volt, mégis mosolygott.
Úgy gondolta, kérdez tőle valamit, de aztán mégsem tette. Másnap újra látta a szegény embert, aki akkor is mosolygott. Neki pedig fogalma sem volt róla, hogyan mosolyoghat mindig, hiszen nincsen semmije.
Odalépett hozzá és megkérdezte:
“Hogy tudsz mosolyogni, mikor ennyire szegény vagy? Nagyon boldognak tűnsz.” – kérdezte.
“Jó ember vagyok” – válaszolt a szegény ember.
“És miért vagy boldog? Van pénzed?” – folytatta.
“Nekem nincs semmi pénzem. Talán a nap folyamán kapok valami élelmet a járókelőktől.” – felelte a férfi.
“Otthonod, családod van?” – tette fel a kérdést a gazdag.
“Nekem nincs se otthonom, se családom. Szabad vagyok, mint a madár” – válaszolta szintén mosolyogva az öregember.
“Akkor biztosan teljesen egészséges vagy.” – mondta a gazdag ember.
“A hűvös éjszakák bizony nem túl egészségesek, a fogaim lassan mind kihulltak a hidegtől” – árulta el a koldus.
“Akkor nem értem, hogy tudsz boldog lenni. Jó lenne, ha elárulnád nekem a receptet, hiszen mindenem megvan, és mégsem tudok boldog lenni.” – mesélte a jómódú férfi.
“Isten soha nem ad nagyobb terhet, mint amekkorát elbírnánk. Elfogadom azt, ahol most tartok, hálás vagyok az életemért. Mosollyal és türelemmel fogadom a történéseket, elfogadom, hogy minden az Isten akaratából történik, még akkor is, ha néha próbára akar tenni minket. Nincs semmim, de boldog vagyok, mert az élet nem arról szól, hogy mink van. Az élet azt jelenti, hogy minden reggel felébredünk, és megyünk tovább, más nem számít- mondta a szegény ember.” – válaszolta szegény a gazdag kérdésére.
Te mit gondolsz erről? Szerinted is így van?
(A képek csak illusztrációk)