A férfi rendkívül büszke édesapjára, aki betegsége ellenére ugyanúgy nevelte fel őt, mint egy másik, egészséges apuka. Édesapja elszántsága megcáfolja a Down-szindrómás betegekkel szemben felállított összes előítéletet.
Sader Issa a Szíriai Társadalomfejlesztési Társaságnak mesélt arról, hogy apja már 21 éve a család feje. Sokan betegségük miatt nem is képesek arra, hogy felneveljék gyermekeiket, de édesapja könnyedén vette az akadályokat.
„Egy gyerek, aki egy Down-szindrómás ember mellett nő fel, ugyanazt a szeretetet és gyengédséget kapja meg, mint amit bárki más is meg tud adni. Olyan ember válik belőle, aki érzelmileg és szociálisan is egyensúlyban van, és képes bármit elérni, amit csak akar. Ami engem illet: ha választhattam volna, hogy ki legyen az apám, nem is tudtam volna másra gondolni. Büszke vagyok rá, pont mint, ahogy ő rám” – mondta Sader.
A férfi elmondta, hogy apja mindent megtett azért, hogy tökéletes életet biztosítson számára. Azt is elárulta, hogy ő a legfőbb támasza az életben, méghozzá minden szempontból. Apjára egyáltalán nem volt igaz, hogy a Down-szindrómás betegek ki vannak szolgáltatva másoknak és rendkívül sérülékenyek is. Édesapja folyamatosan keményen dolgozott azért, hogy megteremthessen mindent, amire neki szüksége volt.
Sader rengeteget tanult a férfitől, ezért is igyekezett annyira, hogy a lehető legjobb ember váljon belőle. Azt szerette volna, hogy apja mindig büszke legyen rá. Szülei kapcsolatáról is beszélt. Kitért arra is, hogy házasságuk ugyanolyan volt, mint bármelyik párkapcsolat, ugyanakkor alázatosan és egyszerűen élték mindennapjaikat.
A fiatal férfi fogorvosnak tanul, amely büszkeséggel tölti el édesapját.
„Lehet látni a szemeiben a büszkeséget és a boldogságot. Olyan, mintha azt mondaná: Down-szindrómás vagyok, de felneveltem a fiamat, és mindent megtettem azért, hogy segítsem abban, hogy orvos lehessen. Büszke vagyok rá” – tette hozzá Sader.
A férfinak van egy rendkívül erős érve arra is, hogy miért nem kell kétségbe esni, ha valaki Down-szindrómával jön a világra.
„Sokak számára az a legrosszabb dolog, ha egy nő egy Down-szindrómás babát vár. Sokan inkább az abortuszt választják. De, ha a nagymamám is így gondolkodott volna, most nem lennék itt” – mesélte a férfi.