A toxteth-i Georgia McCarthy november 11-én elvesztette az emlőrák elleni harcot és férje kezét fogva végleg lehunyta szemeit.
Isaac és Georgia október 21-én keltek egybe, a nő 25. születésnapján. Az esküvőt halála előtt mindössze három héttel rendezték meg. Georgia már 21 éves korában megtudta, hogy BRCA1-génnel rendelkezik, ez pedig azt jelenti, hogy ötven-ötven százalék esélye van annak, hogy nála is kialakuljon az emlőrák.
Isaac a „legönzetlenebb és legkaritatívabb emberként” jellemezte, akivel valaha találkozott. Azt mondta, hogy Georgia mindig megpróbálta felhívni a figyelmet az emlőrákra és minden nőt igyekezett arra ösztönözni, hogy ne felejtsék el az ellenőrzést és menjenek el a szűrésekre.
Isaac és Georgia még tizenhat éves korukban találtak egymásra és szerelmesek lettek. A nő több jótékonysági szervezetnek is adományozott. Többek között a saját hajával is így tett 2017-ben, amikor a kemoterápia előtt le kellett vágni azt.
A férj azt mondta, szeretné tovább vinni elhunyt felesége örökségét és küzdeni fog azért, amiért Georgia is. „Ez a mozgatórugóm” – mondta Isaac. Amikor Georgiánál diagnosztizálták a rákot, lefagyasztattak tizenöt embriót, hogy később, valamikor a jövőben családot alapíthassanak.
Október 27-én a nő migrénes tüneteket tapasztalt, majd rohamot kapott, ezért kórházba szállították. A koronavírus miatt azonban a férj több, mint egy hétig nem láthatta feleségét, ami a leghosszabb idő volt, amit külön töltöttek. Az orvosok először agyhártya-gyulladásra gyanakodtak, de kiderült, hogy a nőnek már áttét keletkezett az agyában.
Georgiát megműtötték, az operáció pedig sikeres volt, de néhány nap múlva állapota rosszabbra fordult. A nő ismét rohamot kapott, ezért áthelyezték az intenzív osztályra.
Georgia november 11-én a kora reggeli órákban halt meg, férje kezét fogva. „Hajnali négyig aludtam a kezét fogva. Mikor felébredtem, akkor is fogtam a kezét. Egy ápolónő bejött, így én kimentem a szobából. A nővér kijött és azt mondta, Georgia álmában elhunyt” – emlékezett vissza a gyászoló férj.
„Biztos vagyok benne, hogy erre vágyott volna. Ha választani kellene, biztos így halt volna meg. A kezemet fogva békésen és nyilvánvalóan már nem fájt neki.”
Isaac örült neki, hogy még ebben a helyzetben is feleségével lehetett. Tizenhat éves koruk óta elválaszthatatlanok voltak. „Csak arra a nyolc évre próbálok koncentrálni, amit vele töltöttem.”
„Mindig önzetlen volt és mindig támogatott. Megtanított arra, hogy megfontoltabb legyek. Nélküle nem azt csinálnám ma, amit csinálok: most álmaim munkáját végzem, mert rengeteget biztatott és bízott bennem. Georgia többször is leborotválta a fejét, hogy a haját rákos betegeknek adományozza.”
„Az orvosok azt mondták, 3-4 hónapja van hátra. Végül álmában halt meg egy roham után, a kezemet fogva. Én is elaludtam, így csak akkor tudtam meg, hogy elment, amikor felébredtem arra, hogy egy nővérke bejött a kórterembe. Örülök, hogy ott lehettem vele az utolsó pillanatokban, biztos vagyok benne, hogy sokat jelentett neki. Ma már nem fáj neki semmi” – mondta Isaac.