Manapság számtalan Marvel film próbálja lenyomni a torkunkon azt, hogy milyenek a hősök. Mit jelent hősnek lenni? Nem attól lesz valaki hős, mert villámokat szór a kezéből és képes elzavarni a bolygónkra leselkedő, rosszindulatú, idegen lényeket. Tény és való, hogy kell valami héroszi cselekedet, ami a hőst hőssé teszi. Ezeket az embereket az különbözteti meg a „halandóktól”, hogy nem tétlenkedik. Gondolkodás nélkül megteszi azt, amivel segíthet másokon. Legalábbis megpróbálja.
Shavarsh Vladimiri Karapetyan Örményországban született 1953. május 19-én. Családja tanácsára úszni kezdett és annyira jól ment neki, hogy elnyerte a Szovjetúnió érdemelt sportmestere címet. Tízszeres világrekorder volt és 17-szeres világbajnok. Vélhetőleg még kis országunkba is eljutott volna a híre egy ilyen fantasztikus sportolónak, de mégsem így lett. Hogy történhetett mindez?
Igazából így is rendkívül ismert lett, csak egy másik dolog miatt. Sportban elért érdemei mind eltörpülnek amellett, amit az emberekért tett.
1976. szeptember 16-án bátyjával kocogott a Jerevani-tó mellett. Épp a szokásos 20 kilométeres távot futotta, amikor egy hatalmas csattanást hallott. Egy trolibuszt pillantott meg, aki a gát korlátját kiszakítva beesett a tóba és azonnal süllyedni kezdett. A jármű hamar elérte a víztározó 10 méteres fenekét a benne ülő 92 utassal.
Karapetyan a másodperc tört része alatt eldöntötte, hogy segítenie kell. A vízbe ugrott és alámerült, hogy segítsen a baleset áldozatainak kijutni valahogy, a mélybe zuhant troliból.
A látási viszonyok a nullához közelítettek, ugyanis amikor a jármű elérte a tó fenekét, felkavarta az iszapot. Lábával betörte a hátsó ablakot és elkezdte a felszínre felhozni az embereket. A sportoló 36 alkalommal merült a jéghideg vízbe és 20 embert életét tudta megmenteni hősies cselekedetével. A felszínre hozott emberek közül sajnos nem mindenki élte túl.
A férfi rengeteget áldozott ezért. Az ablak betörése közben megsérült a háta, a lába és az utolsó merülésnél már az emlékezetét is elvesztette. A jéghideg víz és az üvegszilánkok okozta sérülések miatt vérmérgezést és tüdőgyulladást kapott. 45 napig kellett kórházba feküdnie és a tüdőgyulladás szövődményei derékba törték a sportolói pályafutását.
Számtalan film és cikk foglalkozott már azzal a ténnyel, hogy az akkori Szovjetunióban nem mentek vajsimán a dolgok. Náluk nem lehetett semmi rosszról, hibáról, balesetről hallani. Ezeket rendszerint eltusolták a vezetők. Ez az eset is így járt. 5 éven keresztül voltak egy irodai szekrény mélyén a balesetről készült fotók és leírások.
1982-ben publikáltak egy cikket „A bajnok víz alatti csatája” címmel, melynek hála az egész ország megismerhette a történteket és ezzel elismerték a hőstettét. Később kiérdemelte az orosz becsületrend kitüntetést is.
És ez még mind semmi!
1985. február 19-én Karapetyan épp egy égő épület mellett sétált, ahol emberek rekedtek bent. Akkor sem késlekedett és elkezdte kimenteni őket. Súlyos égési sérülései lettek és újfent heteket kellett kórházban töltenie.
Hősiességéért elnyerte az UNESCO „Fair Play” kitüntetését és elneveztek róla egy aszteroidát is.
Egy 2014-es fénykép.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy egy ilyen helyzetben, hogy reagálnánk? Megmernénk-e tenni. Belépnénk egy égő házba, annak tudatában, hogy meghalhatunk? Megtennénk mindent azért, hogy másoknak segítsünk? Az biztos, hogy Karapetyan egy igazi bajnok és sokkal többet tett ezzel a világért, mint pár újabb világrekorddal.
A 2014-es téli olimpia egyik fáklyafutója is volt.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!