Minden országnak megvan a maga kultúrája, a maga szokásai, amiket mi magunk rendkívül furcsának, érdekesnek és adott esetben akár gusztustalannak tartunk. Ugyanakkor nemcsak mi vagyunk ezzel így, hanem a kedves turisták, a külföldiek, akik ellátogatnak kicsiny hazánkba.
Nem is gondolnánk, hogy mi mindennel szemben állnak megdöbbenve és értetlenül, ami nekünk, magyaroknak teljesen természetes. Ünnepeink, az étkezési szokásaink, öltözködésünk és minden egyéb okozhat tátott szájakat. Korábban már cikkeztünk ezekről, most viszont egy másik szemszögből közelítjük meg a témát. Íme azok a magyar dolgok, amiktől a külföldiek hüledezve felhúzzák szemöldöküket.
A vezetéknevünk van elől.
Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországgal ellentétben a külföldiek neve fordítva van. A külföldiek szerint pedig, a miénk van fordítva. Nos, mindkettőnknek igaza van, ám mi nem furcsálljuk ezt annyira, mint ők. Nálunk a vezetéknév van elöl, majd azt követi a keresztnevünk. Ez a családi és a keresztnevek hivatalos sorrendje hazánkban. A külföldiek számára ez nagyon furcsa, főleg, amikor bemutatkozunk nekik. Ugyanakkor nemcsak ránk, magyarokra jellemző, hogy a vezetéknevünk van elöl, ugyanis néhány ázsiai országban is ez a hivatalos sorrend.
„Tagadd meg atyád és dobd el neved!”
Ismerős az idézet, ugye? Ebből pedig, azt is kitalálod, hogy maradunk a neveknél. Amennyiben egy hajadon lány házasságot köt, általában megváltoztatja a nevét, méghozzá oly módon, hogy felveszi férje vezetéknevét. Természetesen ma már számtalan variáció közül válogathatunk, de nézzünk egy hagyományos példát. Amikor Kiss Éva Nagy Gábor felesége lesz, akkor férjes asszonyként már a Nagy Gáborné nevet viseli, vagyis leánykori neve odalesz. Napjainkban ez a névfelvétel nézhet ki akár így is: Nagy-Kiss Éva, Nagyné Kiss Éva és így tovább. Ez már csakis rajtunk múlik.
Nem vagyunk szlávok
Körbe vagyunk véve szláv gyökerű országokkal, mint Románia és Ausztria. Ennek következtében a külföldieket meglepi, hogy mi, magyarok nem vagyunk szlávok. Eredetünk körül még mindig rengeteg vita van, de minden kétséget kizáróan kivételes nép vagyunk.
Sör helyett bor
Természetesen a magyarok szeretik a sört, ám a németekkel és a csehekkel ellentétben nem hagyományosan sörfogyasztó nép vagyunk. Országunkban számos történelmi borvidék van, ami megmagyarázza bor iránti rajongásunkat.
Mindössze három európai nyelv létezik, amiben a bor megnevezése nem latin eredetű: a török, a görög és a magyar.
Hazánkban már az ötödik században foglalkoztak szőlőműveléssel. Összesen huszonkét borvidékünk van, amiből nyolc csak a nálunk fellelhető bortermő szőlőfajta.
A tokaji borvidék a legismertebb ezek közül, ami édes aszújáról és furmintjáról is méltán elhíresült. 1737-ben nyilvánították hivatalos borvidékké, ami azt jelenti, hogy a franciaországi Bordeaux hozzánk képest 120 év hátrányban van.
Szeretünk forró vízben ázni
Gyógyvizeink is rendkívüli népszerűségnek örvendenek, ám a külföldiek nem rajonganak a meleg vizekért. Budapesten híres a Széchenyi és Gellért fürdő, de Hévíz és a miskolctapolcai barlangfürdő is közkedvelt. Hazánkban körülbelül 1500 helyen lubickolhatunk termálvízben.
Felfedezők
Magyarország területét illetően nem túlságosan nagy, de ennek ellenére tehetséges emberek tucatjait ajándékoztuk a világnak. A helikopter, a golyóstoll vagy éppen a Rubik-kocka mind-mind magyar találmány.
Híres tudósaink mellett bővelkedünk kiváló sportolókban is. A magyarok 476 olimpiai érem büszke tulajdonosai.
A névadáshoz külön engedélyre van szükség.
Magyarországon csak olyan neveket adhatunk gyermekeinknek, amik szerepelnek egy hivatalos listán, vagyis az utónévkönyvben. Ha a szülő olyan nevet választ, ami nem szerepel ezek között, akkor külön engedélyt kell kérnie a hatóságoktól, amit vagy jóváhagynak, vagy nem.