A tömegközlekedésnek megvannak a maga szabályai. Előfordul, hogy néha az egész egy csatatérre hasonlít, mint szállítóeszközre. Ennek oka általában az ülőhely hiánya, valamint a kerekesszékesek számára szánt helykihasználás.
A várandós nő nem engedett utat az idős asszonynak.
Bár úgy tűnhet, hogy ilyen helyzetek nagyon szórványosan fordulnak elő, több hasonló történet is jött levélként a szerkesztőségünkbe.
A hölgy a neve elhallgatását kérte, de nevezzük a cikk kedvéért Petrának. Petra 28 éves, aki a terhesség negyedik hónapjában volt. A kismama azt állítja, hogy az idős asszony és a többi utas felháborító módon viselkedett vele szemben.
Mi történt?
Délután egy óra körül volt. Vásárolni voltam és busszal mentem haza. Amikor felszálltam a buszra a négyes ülőhelyből foglaltam el egyet. A másik háromban két idős hölgy és egy édesanya ült, az ölében egy kisgyermekkel. Az utasok többi része különböző korosztályú volt, de a többségük nyugdíjas.
Talán két megállót haladtunk át, amikor hirtelen felszállt egy ziháló idős hölgy. Két tömött táska volt nála. Először az ajtóban állt, mert nem volt sok tere a továbblépéshez, de észrevettem, hogy dühösen néz rám. Szerintem felmérte a helyzetet. Vagyis felmérte, ki tud helyet adni neki. Nekem nem állt szándékomban. Terhes vagyok, és akkor nem éreztem jól magam. Ráadásul pont azért érdemeltem ki, mert terhes vagyok. Majd valaki más feláll és átadja a helyét.
Néhány pillanattal később az idős nő odalépett Petrához és megkérte, hogy álljon fel és adja át a helyét.
Udvarias hangnemben elmagyaráztam, hogy nem teszem, mert babát várok, és vigyáznom kell az egészségemre és a közérzetemre. Azonnal rámmeredt néhány szempár. Nem foglalkoztam vele. A táskás nő egy pillanatig nem szólt semmit. Emellett gyorsan megszólalt egy hang a távolból.
Egy fiatal férfi átadta volna a helyét, de az nem tetszett az idős nőnek, mert az ülés meg volt emelve. Azt mondta mozgási problémái vannak. Mindenképpen az én helyemre akart ülni, mert ott lett volna helye a táskáinak. Ekkor a férfi felajánlotta, hogy helyet cserél velem, de én sem akartam felülni a „kakasülőre”.
Az idős néninek még két fiatal ajánlotta fel a helyét, de azokat sem fogadta el. Véleményem szerint az idős asszony ezeket az indokokat találta ki, hogy miért nem akar máshol ülni. Tiszta dacból tette. Köztudott, hogy az idősebb nők nem szeretik a fiatalokat. Már csak azért sem volt hajlandó alkalmazkodni.
Ekkor az idős nő ismét hozzám fordult. Megkérdezte, hogy kik a szüleim, mert ilyen tiszteletlen, udvariatlan emberrel még nem találkozott. Panaszkodni kezdett, hogy rosszul érzi magát, és nincs hova tennie a poggyászát. Mondtam neki, hogy ha ennyire rosszul érzi magát, miért nem fogadta el azokat a helyeket, amiket a többiek ajánlottak neki. Erre hozzámvágta, hogy pimasz vagyok.
A mellettem ülő két hölgy is biccentett neki. Távolról olyan megjegyzéseket hallottam, hogy biztos nem is vagyok terhes. Tény és való, hogy pici a pocakom még… Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom a dologgal, és talán majd békén hagynak.
Egy pillanat, amire élete végéig emlékezni fog
A nő fölém hajolt, és még egyszer megismételte, hogy adjam át a helyem. A mellettem ülő megragadta a ruhámat, mintha ki akarna cibálni onnan. Megijedtem, mert senki nem állt ki mellettem. Csak az anya és a gyerek látszott együtt érzőnek, de ők nyilván nem mertek tiltakozni. Féltem, hogy meglincselnek, mert a körülöttem lévők rossz szemmel néztek rám, és úgy tűnt, a szörnyű öregasszony oldalán állnak. Felálltam és könnyes szemmel a következő megállónál leszálltam. A hátamon éreztem a szemeiket…. Aztán sírtam és azonnal hazamentem. Ennyi volt a bevásárlás…
Találkoztál már hasonló helyzettel? Ebben az esetben kinek adnál igazat?