Talán nem mindenki tudja, de az elhízás valójában nem választás, hanem a stresszes helyzetek enyhítésének következménye. Sok ember számára az étkezés menekülés a problémák elől, a mindennapi élet történései elől.
A plusz kilókkal rendelkező emberek gyakran ilyen módon állítanak gátat maguk és mások közé. Hisznek abban, hogy ennek köszönhetően nem bántják őket, és teljesen egyedül tudnak lenni a világukban. Soha semmi nem csak fekete-fehér. Szürkék is vannak a világon, és a legjobb, ha nem ítélkezünk az emberek felett, hanem megpróbáljuk megérteni őket. Az elhízott emberekről nem az az igazság, mint a médiában – hogy lusták, akik nem akarnak megváltozni, és nem törődnek vele. Nagyon gyakran összetett emberek, akiknek valóban segítségre, szeretetre, biztonságra és megértésre van szükségük.
Natália soha nem volt szálkás. Még az általános iskolában is gyakran kicsúfolták a súlya miatt.
A gyerekek kegyetlenek voltak vele. Nati megpróbálta viccként kezelni a dolgot, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az idők során rengeteg barátra tett szert, az emberek elkezdték igazán tisztelni és értékelni azt, hogy ő milyen ember. Nem a kinézete alapján ítéltek.
Sokszor próbált fogyni, de ebben a változásban semmilyen diéta, edzőtermi vagy uszodalátogatás nem segített. Úgy döntött, amint elfogadja magát olyannak, amilyen, nem próbál beleilleszkedni a médiában jelenleg népszerű szépség kánonjaiba. Mélyen hitt abban is, hogy találkozni fog egy férfival, aki értékelni fogja, így ahogy van.
Soha nem foglalkoztam igazán a plusz kilóimmal, bár voltak nehezebb napok is. Nem mondanám, hogy ez olyan mélyen beárnyékolta az életemet. Megbékéltem a dologgal. Amikor tanulmányaim első évében megismerkedtem a párommal, elbűvölt. Intelligens, gyors észjárású és nagyon jóképű pasi, aki felkeltette a figyelmemet. Meglepett, amikor ez a tökéletes férfi megkért, hogy menjek el vele moziba. Először azt hittem, csak „lelkizni” akar, de néhány hónap múlva tudtam, hogy nagyon érdeklődik irántam. A részleteket hagyjuk, de elmondhatom, hogy Péter minden kívánságomat teljesítette. Olyan érzés volt, mintha olvasna a gondolataimban.
Az esküvő nyáron volt. Az ország minden tájáról érkeztek vendégek, én pedig ott álltam XXXL-es ruhában az oltár előtt. Péter biztosított arról, hogy tökéletesen festek, és pont egy ilyen nőről álmodott. Kár, hogy akkor még nem tudtam, hogy játék volt az egész, és az esküvőnk után pár nappal alaposan meg fog változni.
Nem volt sok pénzünk, így elmentünk nászútra a horvát tengerpartra. Mielőtt együtt indultunk, elmentünk a boltba, hogy vegyünk pár dolgot. Kiegészítőket, krémeket és egy fürdőruhát. Azt hittem, hogy amióta Péter feleségül vett, úgy gondolja, hogy számára én vagyok a legjobb feleségjelölt, és úgy szeret, ahogy vagyok. Sajnos nem…
Felpróbáltam egy kétrészes fürdőruhát, mert tudtam, hogy nagyon meleg lesz. Elhúztam a függönyt, hogy megmutassam a páromnak, hogy jó-e ez… Erre ezt mondta:
„Anyám… Asszony, bújj el és ne ijesztegesd az embereket…”
Nevetve reagáltam, mert a férjem még soha nem mondott ki ilyen szavakat. Néhány napig úgy tűnt, hogy minden rendben van, de még mindig a fejemben jártak a szavai, amiket a boltban mondott…
Ideje indulni. Egy nagyon szép szállodában töltöttük az éjszakát, ahol minden a rendelkezésünkre állt. Volt még úszómedence, szauna, napi 3 étkezés, és lehetett biciklit bérelnit. Már vacsora közben odajött hozzánk egy kedves pincérnő, hogy megkérdezze, milyen ételt szeretnénk másnap ebédre. Két étel közül választhattam, de nagyon vaciláltam…
Péter türelmetlenkedett…
Kikapta a kezemből az étlapot és a csinos pincérnőhöz fordult. „Maga is tudja, hogy milyenek a kövérek. Hozza neki mindkét menüt, beléfér…”
Nem tudtam tovább ott ülni. Felvettem a kulcsomat és felmentem a szobámba. Sírtam, és vártam, hogy Péter is jöjjön megbeszélni mindezt. Sajnos eltelt egy, két és három óra, és nem tért vissza a szobájába. Hülye formámmal azt hittem, valami történhetett, és magamat kezdtem hibáztatni, amiért elhagytam az asztalt. Kimentem a szobámból, és az előszobába mentem, abban a reményben, hogy információt kapok a férjemről. Ahogy lementem a lépcsőn, már hallottam a nevetését a szálloda kávézójából.
Mit látok? Péter egy asztalnál ül a pincérnővel, aki korábban felszolgálta az asztalunkat. Borozgattak és fogta a kezét. Dühösen odamentem hozzájuk, megragadtam a karját, és megkérdeztem, mit a francot képzel. Arrogáns pillantást vetett rám, és azt válaszolta:
„Végül is nyaralok, és szükségem van egy kis szórakozásra egy gyönyörű nővel körülvéve. Ugye nem gondoltad, hogy veled töltöm az éjszakát az ágyban? Láttad már magad a tükörben?”
Teljesen megsemmisültem. Hazajöttünk és összepakoltam a cuccaimat a lakásából, majd visszatértem a szüleimhez. Két év telt el azóta, de a dolog mélyen bennem él. Nem bízhatok senkiben. Azóta is pszichológushoz járok. Próbáltam lefogyni, de nem ment. Még mindig hiszek abban, hogy valaki így is szeretni fog.
*a fényképek csak tájékoztató jellegűek