Teréz anya nevét, még azok is ismerik, akik nem mozognak otthonosan a vallás világában. Ő egy olyan csodálatos asszony volt, aki egész életét annak szentelte, hogy a kitaszított, árva, beteg embereken segítsen. Az eredetileg albán származású Teréz anya kezdetben a Agnes Gonxha Bojaxhiu nevet viselte, és 1910-ben látta meg a napvilágot az Oszmán Birodalom területén Üskübben (ma Szkopje).
Édesapja albán építési vállalkozó volt, édesanyja pedig háztartásbeli volt. Annak ellenére, hogy muszlim közösségben éltek és az emberek többsége ezt a vallást követte ők mégis katolikusok voltak. A kis Agnes 9 éves volt, mikor édesapja hirtelen elhunyt és a családot az édesanyjának kellett eltartani. A gyászban csak a hit segítette őt és erre támaszkodott.
18 éves volt, mikor eldöntötte, hogy missziós nővér lesz. Barátnőjével együtt adták be jelentkezésüket a Loretói Miasszonyunk anyaházába. Néhány hónap felkészülés után Indiába, Dardzsilingbe küldték őt. Itt tette le fogadalmát is 1931-ben, s ekkor vette fel a Teréz nevet Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletéből.
1946-ban Darjeelingbe kellett utaznia lelkigyakorlatra. Döbbenten tapasztalta, hogy a vonat harmadosztályú kocsijában micsoda tömeg van. Ekkor jött rá, hogy micsoda szegénységben és nyomorban élnek az emberek. Ez volt az a pillanat mikor elhatározta, hogy független apácaként fog dolgozni Kolkata nyomornegyedében. Ehhez XII. Pius pápa engedélyét kérte, aki meg is adta neki.
Patnába utazott, hogy megfelelő egészségügyi kiképzést szerezzen és ezzel is többet tudjon tenni a sanyarú sorsú emberekért. 1950-ben Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást, hogy új szerzetesrendet alapítson, melynek hitvallása a következő volt: „Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk.” A Szeretet Misszionáriusai rend hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”.
Az indiai kormány beleegyezésével átalakíttattak egy elhagyatott hindu templomot, ami később otthonként szolgált a szegényeknek, árváknak, leprásoknak. A 60-as években egyre több és több otthont nyitottak, s már nemcsak Indiában, hanem szerte a világban.
Sokan nem is gondolják, hogy a Nobel-békedíjat elnyert Teréz anya milyen gyönyörű nő volt fiatalon. Mindig csak azok a képek láttak napvilágot, melyben fehér szárit viselt. Teréz anya olyan nagy dolgokat hajtott végre, akkora hatással volt az egész világra és az egyházra, hogy elhalálozása után nem 5 évvel, hanem 1 évvel kezdték meg boldoggá avatásának eljárását. Ez volt az első lépcsőfok a szentté avatás felé. 2016. szeptember 4-én II. Ferenc pápa vasárnap ünnepi szentmise keretében szentté avatta.