A világ egyes részein a gyerekek nem járnak iskolába – nem azért, mert nem akarják, hanem azért, mert a szüleiknek nincs pénze kifizetni az oktatásukat. Néhányuknak már gyerekkorában dolgoznia kell, hogy életben maradjon és segítse családját. Az indiai Akshar Alapítványnak van egy iskolai modellje, amelynek célja, hogy a fiatalok tanulhassanak és szakmát szerezhessenek, valamint fejleszthessék személyes készségeiket. Az alapítvány tagjainak zseniális ötlete támadt, hogy mindezt akadálymentesen megoldhassák. Tiszta, műanyag hulladékokkal kell fizetni a tandíjat.
Ez az iskola inspiráló, ezen felül pedig példát mutat abban, hogyan őrizhetjük meg környezetünket és az ökoszisztémát.
A szennyezettség szintje magas ebben az országban, ezért a tanulók a könyvek és jegyzetfüzetek mellett néhány műanyag hulladékot is hordanak táskájukban, amiből kifizetik az oktatás költségeit. Napi 26 ezer tonna műanyag keletkezik az országban, amelynek negyven százalékát nem is gyűjtik össze. Szóval, még így is rengeteg szemét árasztja el a környezetet.
2016-ban Parmita Sarma és Mazin Mukhtar hozta létre az Akshar programot, melynek célja az ingyenes oktatási projekt volt. Az ott élő emberek a műanyag hulladékokat tüzelik el, hogy otthonaikat melegen tartsák, az ebből származó gáz pedig mérgező.
Emellett ez egy jó megoldás a családok és közösségek összetartására is.
Hasznossá is tették a hulladék palackokat, az iskolában sok olyan dolgot készítettek, amelyre szükségük lehet.
A gyerekek szüleire is jótékony hatással volt az alapítvány ötlete, hisz őket is bátorította az újrahasznosításra, valamint ők is kezdték megtanulni, hogyan vigyázhatnak környezetükre. Hatalmas segítségükre volt, hogy az élőhelyük megtisztításával gyermekeik ingyen járhatnak az iskolába.
A modern tantervnek köszönhetően rengeteg gyermeket vonzott az oktatás. Az iskola húsz diák számára nyitotta meg kapuit. Amellett, hogy minden tantárgyat oktatnak, foglalkoznak azzal is, hogy olyan ismereteket szerezzenek a gyerekek, hogy azzal felnőtt korukban el is tudjanak helyezkedni.
Oktatják még a környezet megmentésének módszereit, valamint üzleti tanfolyamon is részt vehetnek az érdeklődők.
A projekt egyik alapítója, Mukhtar elhagyta Indiát, hogy mérnök lehessen, valamint hogy segíthessen a hátrányos helyzetű családokat. Később visszatért hazájába, ahol megismerte feleségét, Sarmát. Együtt dolgozták ki az iskolai modellt. Ma már száz gyermeket tanítanak, akik hetente 25 tiszta műanyag tárggyal fizetnek, hogy tanulhassanak.
A gyerekek pedig önként és boldogan járnak iskolába és szívják magukba a tudást, hogy egyszer ők is elérhessenek valamit az életben.
Ez a projekt rengeteg helyi családot megmentett attól, hogy gyermeküket munkára kényszerítsék, ahelyett, hogy iskolába járnának. Ezen felül az idősebb hallgatóknak fizetést ajánlanak azért, hogy oktassák a fiatalabb diákokat. A fizetés képzettség szerint eltérő lehet.
Ha ötletük továbbra is pozitív eredményekkel folytatódik, akkor a pár azt tervezi, hogy a következő öt évben is tartják magukat a kezdeti tervekhez, vagyis még több gyermek sajátíthatja el a tudást.
