Amikor rájöttem és már ő sem titkolta tovább, hogy van valakije egy egyszerű ám számomra mégis nehéz kérdést tettem fel neki, mégpedig azt, hogy: „Miért jobb ő, mint én?” Erre félvállról annyit vetett oda nekem: mert gyönyörű teste van és boldognak érzem magam a társaságában. Még azt is képes volt elmesélni, hogyan és miként enyelegtek a hitvesi ágyunkban.
Az általam vett ágyneműhuzaton éreztem az olcsó parfümje illatát, de nem kezdtem el veszekedni emiatt a férjemmel, nem kerestem bűnbakot a hűtlenségére, csak annyit mondtam neki, ha kiteszed a lábad azon az ajtón, ide és a szívembe többet nem jöhetsz vissza. Nem láncolhatom le magamhoz annak ellenére sem, hogy férj és feleség vagyunk. Nyilván azt szeret, akit csak akar, de az én lelkemmel nem játszadozhat, nem engedem, hogy megalázzon újra és újra.
Nekem sem kötelező így leélni mellette az életemet, mert tudom, hogy beleőrülnék az egész játszmájukba és a lelkem valamint a szívem látná kárát. Nem fogom azzal vádolni, hogy hazudott nekem. Az meg végképp hidegen hagy, hogyan is néz ki újdonsült választottja. Én elfogadtam és megszerettem magam olyannak, amilyen most vagyok.
Életem szerelme elhidegült tőlem és kilépett a házasságunkból, még elnézést sem kért a viselkedése miatt. Már amikor kezdtem túl leni rajta, egyszer csak kopogtat valaki az ajtómon. Ő volt az egy bőrönddel a kezében. Azt mondta, hogy rájött az a nő csak pénzeszsáknak használja, de mellette ugyanúgy flörtölget mindenféle férfival, aki csak az útjába kerül. A bocsánatomért esedezett és egy utolsó lehetőséget kért tőlem, amit én megadtam neki.
Ám ő nem is sejtette, hogy az előre kiötlött tervembe sétál bele. Példát akartam statuálni és megmutatni neki, milyen kegyetlen érzés, mikor a szerelme faképnél hagyja. Természetesen egyetlen alkalommal sem hazudtam neki semmiben, ugyanúgy gondoskodtam róla, mint régen. Hagytam, hogy beleringassa magát abba a téveszmébe, hogy megbocsátottam neki a hűtlenségét. Amikor láttam, hogy tényleg boldog és megtalálta magában és a kapcsolatunkban a harmóniát… azonnal lecsaptam rá! Szemrebbenés nélkül mondtam bele a szemébe, hogy el fogom hagyni!
Ő arra gyanakodott, hogy van valaki az életembe és miatta költözöm el, nekem pedig eszem ágába sem volt mentegetőzni. Rengeteg kérdése volt felém, tudni akarta, hogy miért tettem ezt vele. Amikor próbált megkeresni, se a hívásaira, se az SMS-eire nem válaszoltam.
Néhány hét múlva visszamentem hozzá és egyöntetűen megmondtam neki, hogy hajlandó vagyok neki megbocsátani mindent, de soha nem feledem el, amit művelt velem! Amikor a második lehetőségért kuncsorgott az ajtóm előtt és én belementem, tisztában voltam vele, hogy vissza fog a kis nőjéhez menni. Nem tévedtem, úgy lett minden ahogy sejtettem.
Azt gondolta, ha egyszer becsap egy nőt, akkor nem lesz kétszer annyira szemfüles utána?!
