A 30 éves Lisi Lopez harmadik generációs bevándorló, aki az egyetemen ismerkedett meg a férjével. Néhány hónappal a diploma megszerzése után házasodtak össze. Lisi mérnöki diplomát szerezett, a férje pedig orvosnak tanult. Nem sokkal az esküvő után már a gyerekvállaláson kezdtek gondolkodni, és most, 8 évvel később egy lány és két fiú büszke szülei. Középső gyerekük, az 5 éves Leo, Down-szindrómával született.
Amikor az orvosok a terhesség alatt megállapították, hogy a kisbaba Down-szindrómával születik majd, felajánlották a terhesség megszakításának lehetőségét, de a szülők ezt nem tartották lehetséges opciónak, és tudták, hogy szeretni fogják a fiukat a diagnózistól függetlenül.
Néhány hónappal első lányuk születése után Lisi és a férje elkezdtek gondolkodni egy második babán, hogy a lányuk, akárcsak ők, testvérek között nőhessen fel. Lisi sokkal előbb teherbe esett, mint várta, és az első ultrahangvizsgálat előtt nem is aggódott, mert eszébe se jutott, hogy valami gond lehetne, különösen mivel az első terhessége problémamentes volt. Az ultrahangos technikus azonban megállapította, hogy üres a petezsák, vagyis nem látható benne fejlődő embrió. Az üres petezsák (blighted ovum) akkor alakul ki, ha a megtermékenyített petezsák megtapad ugyan a méhfalon, de az embrió nem fejlődik tovább. A pár megsemmisülten gyászolta a veszteséget.
Lisi néhány hónappal később újból teherbe esett. 2016 októberében a 11 hetes ultrahangvizsgálaton azonban a szülők újabb aggasztó híreket kaptak. „Az édesanyámmal, a lányommal és az anyósommal mentem a vizsgálatra. Nagyon izgatott voltam, hogy megmutathattam lányomnak az új testvérét a képernyőn, bár tudtam, hogy nem fogja megérteni. De amikor a technikus befejezte a vizsgálatot, a dolgok rosszabbra fordultak” – idézte fel az édesanya.
A technikus néhány pillanattal később visszatért Lisi szobájába, és közölte vele, hogy az orvos is meg akarja őt vizsgálni. „Ahogy ültem a hideg vizsgálóasztalon, szinte tapintható volt a csend a szobában. Az orvos rám nézett, és a Leóról készült felvételt mutatta a képernyőn.” Az orvos elmondta, hogy olyasmit észlelt, ami általában kromoszóma-rendellenességre utal.
Lisiben addig meg sem fordult a Down-szindróma lehetősége. „Szerettem őt, és tudtam, hogy ő az enyém, bármi is történjen, de az ismeretlentől való félelem olyan gyorsan belopózott, hogy zsibbadtnak és elveszettnek éreztem magamat” – mondta. Később egy vérvizsgálat is igazolta a feltételezést, és az orvosok többször is megemlítették, hogy a terhesség megszakítása is egy lehetséges lépés a 20. hétig. A házaspár számára azonban ez a lehetőség szóba sem jöhetett.
„Igen, féltünk az ismeretlentől, de az a gondolat, hogy elveszíthetjük őt, talán minden másnál félelmetesebb volt. A hitem mindig arra tanított engem, hogy tiszteljem az életet a fogantatás pillanatától. Azonban nem ez játszott szerepet a reakciómban és az érzéseimben; azért reagáltam így, mert anya voltam” – magyarázta Lisi.
Ennek ellenére az édesanya természetesen félt attól, ami a családjára várt. „Volt ez a tévképzetem a Down-szindrómáról, ami annyira elavult volt, és ez félelmet keltett bennem valamitől, amit pedig ünnepelni kellene.” A férje azonban első perctől másképp állt a helyzethez, és azt mondogatta, hogy nagyon szerencsések.
Leo a vártnál két héttel korábban született, ráadásul veleszületett szívfejlődési rendellenességet diagnosztizáltak nála, az úgynevezett Fallot-tetralógiát, de a szülők így is határtalanul boldogok voltak. „Láttam a tökéletes kis kerek és pufók arcát, és a szemeit, azokat a mandula alakú szemeit, amelyek gyönyörű sötétkékek voltak. Tudtam, hogy a kisfiam Down-szindrómával született, de ez cseppet sem számított” – mondta Lisi.
Leó kardiológusa megállapította, hogy a kisfiú elég erős, és 4 nappal a születése után a szülei hazavihették őt. 3 hónapos korában szívműtéten esett át, és a műtét során összeomlott a baba tüdeje, amikor az orvosok eltávolították a légzőcsövet. A szülők tehetetlenül nézték, ahogy az orvosok megpróbálják újraéleszteni a kisfiukat, és végül sikerült megmenteniük Leo életét.
A kis Leo könnyedén megszerettette magát a családdal és barátokkal, és mosolyt csalt mindenki arcára. A Lopez család az „Our Extra Lucky World” Facebook és Instagram oldalon dokumentálja tapasztalatait a Down-szindrómával kapcsolatban, habár a szülők azt mondják, gyakran meg is feledkeznek róla, hogy Leo ebben a betegségben szenved.
„Amikor eszünkbe jut, az csak azért van, mert csodáljuk az édes kis kezeit, a tökéletes formájú mandulaszemeit, vagy azt, ahogy hozzánk bújik, amikor megöleljük. Most, miután majdnem öt éve az életünk része, továbbra is kiállok érte és a hozzá hasonlókért, hogy a világ lássa, hogy a Down-szindrómában nincs semmi rossz dolog” – mondta az édesanya.