A fiú arra gondolt, ha már úgyis úton, akkor miért kellene megállnia.
A 20 éves Barney Rule egy napon arra gondolt, hogy változtatni kell az életén. Történelmet és politológiát tanult az Edinburghi Egyetemen, amelyet ott is hagyott és hazautazott Chesterbe. Barátai társaságában egy kiadós ivászattal ünnepelte meg a fontos döntést, hogy élete nagy fordulóponthoz érkezett.
A fiatal srác azonban annyira túlzásba vitte az ivást, hogy úgy érezte ki kell mennie a kocsmából, hogy kiszellőztesse a fejét. Ennek már több hónapja, a fiú pedig azóta is sétál.
Jelenleg Dél-Franciaországban jár, körülbelül 800 kilométert tett meg. Most pedig elhatározta, hogy megtesz még ugyanennyit, méghozzá a spanyolországi Valenciáig.
Amikor ki akarta szellőztetni a fejét, akkor azon gondolkodott, hogy mit kezdjen az életével. Mire észbe kapott, már húsz kilométerre volt a kocsmától. Korábban is eszébe jutott már, hogy egyszer elsétál Spanyolországba, így azt gondolta, nem is áll meg addig.
Barney vett magának egy sátrat és néhány holmit. Amerre csak jár a helyieket kéri meg, hogy a kertjükben sátrat verhessen éjszakára.
Amíg lehet, addig gyalog közlekedik, csak akkor vesz igénybe valamilyen járművet, ha nincs más lehetősége. Például, amikor Angliából komppal ment át Franciaországba. Költségeit saját maga fizeti az egyetemi ösztöndíj maradékából és abból, amit egy bárban keresett, ahol részmunkaidőben dolgozott. Eddig nagyjából 1000 fontot, azaz körülbelül 380 ezer forintot költött el.
A fiú úgy érzi, hogy már eddigi útján is rengeteget tanult, még többet, mint az egyetemen. Ha elér Valenciáig, akkor pihen néhány napot, majd Párizsba indul. Ha a francia fővárosba is eljutott, akkor pedig megírja történetét és tapasztalatait. Útja végére abban reménykedik, hogy a jövőre nézve jobb tervekkel tud majd előállni.