A USS Oriskany (CV / CVA-34), becenevén Mighty O egyike volt annak a néhány Essex- osztályú repülőgép-hordozónak, amit az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének részére a második világháború után fejeztek be.
A hajó építését 1946-ban felfüggesztették és az átalakítások után négy évvel helyezték üzembe. Az Oriskany volt az utolsó Essex-osztályú hajó. Az 1970-es években a Csendes-óceánon szolgált, a koreai háborúban pedig két harci csillagot szerzett. 1966-ban tűz ütött ki a hajón, amelyben negyvennégy ember vesztette életét.
Az Oriskany története jelentős eltér testvérhajóitól. 1976-ban leszerelték, ’95-ben már hulladékként adták el, 2004-ben pedig úgy határoztak, hogy a Mexikói-öböl floridai partjánál mesterséges zátonyként süllyesztik el. A 2006-os elsüllyesztést a mérgezőanyagok eltávolítása és nagyszámú környezetvédelmi felülvizsgálat előzte meg. A hajótestet a szabadidős búvárok számára elérhető mélységben helyezték el, így 2008-tól az Oriskany a legnagyobb hajó, amit valaha zátonyként létrehoztak.
A világ legnagyobb újrahasznosított ember alkotta zátonya.
Az Egyesült Államok Haditengerészete 2006-ban a tengerre vontatta a nyugdíjas hajót, amelyen robbanóanyagot helyeztek el és stratégiai robbantásokat végeztek el rajta. Így egy évszázados szolgálat után a USS Oriskany örökre megpihent azok alatt a hullámok alatt, amelyeken ereje teljében még hajózott. Ugyan ez volt a hajó életének vége, mégis elkezdhette a második életét.
Abban az időben ez volt a világ legnagyobb ember alkotta zátonya, ám azóta ezt a címet a mexikói Karib-térség vette át. A búvárok Nagy Szállító-zátonyként ismerik a USS Oriskany-t, amit rengetegen látogatnak.
Egy emeletes, színes történelem.
Az Oriskany kora forradalmi hajója volt. Az eredetileg hosszú hajótestet repülőgépek hordozására tervezték és kortársainál nagyobb sebességgel utaztatta a gépeket. A hajót erőssége és hevessége miatt a legénység Mighty O-nak becézte.
Az 1953-as manhattani blokkolásnál még balett-előadást is tartottak a hajó fedélzetén. Később számos filmben is szerepet kapott.
Mivel főként a Csendes-óceánon szolgált, a koreai és a vietnámi háborúban is részt vett. Előbbiben két, utóbbiban öt csillagot szerzett.
1966-ban tűz ütött ki a fedélzeten, amiben a magnézium megsemmisült és a legénység tagjainak jelentős része is elhunyt. A hajó „felépült” a sérülésből és visszatért az aktív szolgálatba.
Aztán tíz évvel később lebontották, 1995-ben pedig hulladékként értékesítették, de két évvel később visszaszolgáltatták a hajót, a selejtezési munkálatok hiánya miatt. A kétezres években határoztak a mesterséges zátony létrehozásáról.
Mind gazdasági, mind természetes fellendülés.
Napjainkban a hajó belsejében rákfélék élnek, de kisebb halak, planktonok, nagyobb halak, sügérek, valamint kalapácsfejű és tigriscápák is megtalálhatók a környezetében. Egy héttel az elsüllyesztés után a búvárok már újszülött rákokról számoltak be.
A hajó tornyát birtokba vették a tengeri sünök, az ablakok helyén barracudák járőröznek. A mesterséges zátony nagy lendületet adott a helyi gazdaságnak. A régió vonzza a búvárokat, a vitorlázókat, illetve az annak idején szolgálatban lévő tengerészek is rendszeresen látogatták a hajót. A régi veteránok között olyanok is voltak, akik a USS Oriskany mellett szerettek volna megpihenni, így hamvaikat oda szállíttatták a hajóroncs mellé.
Egyedi ökoszisztéma.
A USS Oriskany a legnagyobb hajó, amit valaha mesterséges zátonnyá alakítottak, bár nem az egyetlen.
Számos tengeri és polgári hajó süllyedt el, beleértve a haditengerészet más hajóit is, amikből végül szintén mesterséges zátony lett. Ilyen volt például a Hawaii partjainál fekvő USS Scrimmage aknakereső is.
A hajók körül ökoszisztémák fejlődtek, amik lassan környezete részévé váltak. Mindez támogatja a helyi városok gazdaságát, ugyanis a turisták és búvárok szívesen és gyakran látogatják a hullámsírt. A USS Oriskany második életét a természet részeként és természetes élőhelyként folytatta és folytatja még a mai napig is.