66 évig sodródó szerelmes levelet vetett partra a tenger

66 éves szerelmes levél, amely palackba zárva sodródott a Balti-tengeren, és csak most, a mai napig hallat magáról.

2025 tavaszán két tízéves fiú, Eryk és Kuba Gdańsk mellett, a Stogi-part homokos partján játszottak, amikor az elhagyott második világháborús erődítmények között egy palackot fedeztek fel. Először csupán egy régi üvegnek tűnt, amit a homok részben eltemetve rejtett – de a belsejében megbújt valami sokkal különlegesebb: egy kézzel írott szerelmes levél 1959-ből.

A levelet egy „Rysia” nevű nő írta, aki Tarnówban töltött nyári kurzusa alatt fogalmazta meg gondolatait. A címzettet gyengéden „kedves Nyuszikámnak” („my beloved Bunny”) szólította meg – szavai tele vannak érzelmi mélységgel, vággyal és visszhangzó magánnyal. Ezzel a mondattal kezdte:

„Drága vagy, borzasztó egoista vagyok, csak ellenszolgáltatás nélkül magamról írok, de folyton rád gondolok.”

Feltárta bizonytalanságát, az elnyújtott előadások közti magányt, és azt, hogy még a környezete – például a motorbiciklik zaja – is a szeretett személyre emlékezteti.

Rysia őszintén vallott arról, hogy bár vágja a szerelmét, belül neheztel is rá: „Te szabad vagy, én egyedül vagyok itt” – írta keserédes hangon. Bár társa lehetett volna a társaságban, ő mégis elzárt volt, kerülte a férfiak társaságát, és visszahúzódó természete az érzelmek közepette is feltűnő volt.

A levél árnyalt képet fest: szerelem és vágya mellett a bizonytalanság és a magány mély rétegei is megjelennek.

A nyomozás és a közösségi mozaik
A fiúk saját maguk nem tudták elolvasni a halvány, barokkos írásképet, de azonnali segítséget kaptak: egy online közösség, egy lokális híroldal felhasználói gyorsan lefordították és leírták a szöveget.

A levél felkeltette a helyiek és az internet nézőinek figyelmét – többen is azon dolgoznak, hogy megtalálják Rysiát, „Bunny”-t vagy annak leszármazottait. A fiúk kapcsolatba léptek egy tarnówi múzeummal, hogy segítséget kérjenek az azonosításhoz és a történet mélyebb feltárásához.

A szerelem és az idő találkozása
Ez a palackba zárt levél egykor egy magánéletben íródott félig rejtett vallomás volt – ma viszont már egy 66 évvel késői, váratlan nyom. A valakit kereső közösség biztató reménye újraéleszti Rysia és Bunny elveszett szerelmi történetét. Ebben a palackban nem csupán tintával írt szavak rejtőztek – hanem az emberi érzések tűnik-e örök lángja, amelyen az idő sem képes fogást találni.