A megengedő nevelés veszélyei – egy svéd pszichiáter nézőpontja
Egy svéd pszichiáter, aki rendszeresen foglalkozik mentális problémákkal küzdő fiatalokkal, figyelmeztet: a túlzott megengedés hosszú távon káros következményekhez vezet. Véleménye szerint a szülőknek nem elegendő, hogy csak szeretetet adjanak — határokat, korlátokat és következetességet is kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a fiatalok felelősségteljes, kiegyensúlyozott felnőttekké válhassanak.
A liberális nevelés és annak hatásai
David Eberhard, hatgyermekes apa és pszichiáter, úgy véli, hogy a megengedő stílusú nevelés olyan generációkat eredményez, amelyek képtelenek szembenézni az élet kihívásaival. Szerinte amikor a szülők minden kérést teljesítenek, nem mondanak nemet, nem állítanak szabályokat, akkor a gyerek nem tanulja meg sem az elutasítást, sem az önkorlátozást. Az ilyen fiatalok gyakran csalódottak lesznek, amikor a valóság keményebb szabályokat szab.
„Ha nemet mondasz egy gyereknek, az nem ugyanaz, mint ha megvered volna. A gyereknek tudnia kell, mit jelent a korlátozás.”
— Eberhard
A szülői szerep ellentmondásai
Az is előfordul, hogy a szülők azért nem állítanak határokat, mert attól tartanak, hogy elveszítik gyermekük „társasági” szerepét. Szeretnének barátságos, kedves szülők lenni, de ezzel gyakran az a helyzet, hogy már nem mernek nemet mondani, nem mernek irányítani. Így a szülői szerep helyett inkább a gyerek „főnök” szerepét vállalják át.
Eberhard hangsúlyozza, hogy ha a felnőttek már nem vállalnak felelősséget, és nem működnek határozottan, az egész társadalomra kihat. Különösen az iskolai viselkedési rend és fegyelem romlása, illetve a növekvő stressz és szorongásos esetek emelik ki ezzel kapcsolatos problémákat. A szakember szerint az oktatási rendszerben is egyre nagyobb gond, hogy a diákok nem tartják be a tanári utasításokat.
A kiegyensúlyozott nevelés kulcsa
Eberhard nem az erőszakos, szigorú módszerek híve — épp ellenkezőleg. Úgy véli, fontos, hogy a szeretet mellett legyenek világos szabályok és követelmények is. Szerinte a szülőknek:
- öndefinált korlátokat kell szabniuk, amelyek világosan kommunikálhatók és követhetők,
- következeteseknek kell lenniük: a szabálysértéseknek következményük legyen,
- felelősséget kell vállalniuk saját döntéseikért, még akkor is, ha az nehéz,
- példát kell mutatniuk, hiszen a gyerekek sokat tanulnak a viselkedésünkből.
Ezzel párhuzamosan a gyermeknek biztonságot és érzelmi támogatást kell kapnia — nem elnyomást, hanem útmutatást. Eberhard szerint a valódi cél az, hogy a fiatalok felkészüljenek a való életre, ne pedig elvárják tőlük a tökéletes engedelmességet vagy az állandó önfeláldozást.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
