A nyári forróságban nincs is jobb, mint elmajszolni néhány behűtött, finom és édes gyümölcsöt, például barackot vagy dinnyét. Ám míg a legtöbb gyümölcsről egyszerűen meg lehet állapítani, hogy megérett vagy sem, addig a görögdinnye egészen más lapra tartozik. Sokan belesétálnak abba a hibába, hogy tökéletes formájú, mintájú, színű dinnyét akarnak vásárolni.

Ezzel csak az a baj, hogy attól mert egy gyümölcs kinézete szép még nem jelenti, hogy érett is. A legtöbb dinnyén árulkodó jelek vannak, amik arra engednek következtetni, hogy nagyon finom és édes. Persze jó, ha ezekkel az ember tisztában van. Többen is megijednek, amint meglátnak egy aprócska foltot a felületükön, pedig nem kellene. A mai cikkünkben elmondjuk nektek, hogy milyen szisztéma szerint kell dinnyét vásárolni. Ha a lent felsorolt szempontokat elolvassátok és memorizáljátok, akkor kizárt dolog, hogy ne találj szuper finom gyümölcsöt. Lássuk, hát mik árulkodnak arról, hogy egy dinnye édes vagy sem.

1, A felületén lévő fehér foltok.

Ha nyár, akkor dinnye. Viszont nagyon sok különbség van dinnye és dinnye között. Általában mindegyiken található egy fehéres, vagy sárgás volt, ami azért van, mert azon a felületen érintkezik a talajjal. Ha görögdinnye vásárlásra adja valaki a fejét, célszerű olyat választania, amin ez a folt inkább sötétebb sárga, mert abból lehet tudni, hogy megérett és finom édes.

2, Fontos, hogy milyen a formája.

Sokan nem is sejtik, de a dinnyéknek van nemük. Bizony, jól olvasod… A „hím” dinnye nagy és ovális alakú, melyben leginkább a vízíz dominál, míg a „nőstény” kerek és finom édes. Sokan az utóbbit részesítik előnyben.

3, Igenis számít a méret.

Sokan belesétálnak abba a hibába, hogy a lehető legnagyobb görögdinnyét választják ki. Ez nem túlságosan jó taktika. Sokkal jobb és célszerűbb az aranyközéputat választani és egy közepes méretűt, de jó nehezet megvenni.

4, A felületén lévő barnás foltok.

A legtöbb ember a tökéletes külsejű dinnyére törekszik, viszont ez nem jó. Az ilyen dinnye íze egy fabatkát sem ér, és sok esetben a kukában landol, mert az emberek képtelenek megenni. Ha barna foltot látnak hirtelen nem tudják hova tenni és inkább nem veszik meg, pedig jobban járnának, mert minél több barna folt van, ami a beporzás jele, annál érettebb és édesebb a gyümölcs.

5, Meg kell nézni a szárát.

A legtöbb boltban már csak olyan dinnyét lehet kapni, amiről előzőleg eltávolították a szárát. Ez amiatt probléma, mert abból se perc alatt meg lehet állapítani, hogy a kiválasztott gyümölcs megérett vagy sem. Amennyiben a szár leszáradt, az annak a jele, hogy teljesen megérett. Dinnyeszedéskor a termelők nagy része csak azokat a gyümölcsöket szedik le, amelyek nagyon könnyen elválnak a szártól.

Te, mi alapján választod ki a dinnyét? Szerinted ezek után, meg fogod a fent említett dolgokat nézni?

Ha a mai nyári vakációra gondolunk, azt kell, hogy mondjam összehasonlíthatatlan azokkal a nyarakkal, melyeket a 80-as években éltünk meg. Manapság inkább jellemző az agyonszabályozott, túlféltő és dramatizáló gyermeknevelés. Abban az időben teljesen más volt az élet, sokkal szabadabban nevelkedtünk, mint a mai ifjúság.

Hogy is töltöttük akkoriban a szünidőt?

Már korán reggel, amikor mondhatni még egy kicsit hűvösebb volt a légkör, összeverődtünk a barátokkal, iskolatársakkal, szomszéd gyerekekkel és neki vágtunk az izgalmas, kalandos napnak. Szüleink általában dolgoztak, így hát a nagyszülők figyelő tekintetére voltunk bízva, ami alól azért könnyebben sikerült kibújni, mint az ezredforduló után.

Nekünk még nem volt elektromos roller, vagy valami hasonló menő kütyü a fenekünk alatt, bukósisak, térdvédő, vagy egyéb más „biztonsági kellék”, hogy egy karcolás se essen rajtunk, ha elesnénk. Nyakunkban a lakáskulccsal és egy fagyira való zsebpénzzel indultunk el a „nagyvilágba”, ami természetesen csak a város vagy maximum a falu szélét jelentette számunkra, hisz azt pontosan tudtuk meddig mehetünk el. Felpattantunk tehát Csepel vagy Kemping biciklinkre vagy éppen görkorival szeltük az utcákat.

Senki sem rohant velünk az orvoshoz azért, mert például megettünk egy kis homokot vagy sarat a játszótéren, vagy mert leestünk a lánchintáról, amin isteni szórakozás volt pörögni. Megráztuk magunkat és folytatódott tovább a „buli”. Mert igenis nekünk akkoriban ez volt a buli. Nem a telefonunkat nyomkodtuk a nap huszonnégy órájában, vagy ültünk a számítógép előtt valami brutális, gyilkolászós videójátékkal töltve az egész napot.

Se éhen, se szomjas nem haltunk egyikünk sem. Sokan emlékszünk még azokra a kék kutakra a falukban, melyekből isteni finom hideg vízhez jutottunk, nem kólát, energiaitalt vagy valami édes löttyöt szürcsöltünk. Enni pedig mindig azt ettünk, ami utunkba esett. Meggyet, cseresznyét, barackot a fákról, vagy nyersen a sóska leveleket. Ha útba esett valamelyikünk nagyijának háza, akkor ott ebédeltünk. De nem jelentették fel szüleinket a gyámügyön akkor sem, akkor ha esetleg egész nap ettünk semmit, sőt még akkor sem, ha egy kis időre egyedül hagytak minket a lakásban. Ha pedig szüleinkkel együtt indultunk útnak, akár csak bevásárolni is, az autóban anyánk ölében utaztunk, hisz olyan mint gyerekülés még nem volt „divat”. Ja, és még a rendőr sem büntetett meg minket. Mégis túléltük, itt vagyunk ma is!

A ruháinkról nem is beszélve, amik ugyan szintén túlélték a kiképzést, bár néha nem volt felismerhető, mit vettünk magunkra indulás előtt.
Hogy unatkoztunk volna bármikor is a nyári szünet alatt??? Szóval, arra sosem volt időnk! Minden mobiltelefon, laptop, videójáték és egyéb okos szerkezet nélkül töltöttük el a szünidőt. És tudjátok mit? Sokkal jobb volt, mint most. Az volt csak az igazi gyerekkor!!!