Üzenetváltás került nyilvánosságra Charlie Kirk feltételezett gyilkosa és szobatársa között, tele beismeréssel, félelemmel és rejtélyes részletekkel.
Kiszivárgott képernyőfotók keringenek az interneten, amelyeken állítólag Charlie Kirk feltételezett gyilkosa, Tyler Robinson beszélget szobatársával. A sorokban beismerés, pánik és titkok sejlenek fel: a fegyver rejtekhelye, a tett indítékai és a félelem a következményektől. Bár a beszélgetés hitelességét hivatalosan nem erősítették meg, a részletek kísértetiesen egybevágnak az ügyészi vádirat egyes elemeivel.
Charlie Kirk feltételezett gyilkosa és szobatársa közötti csevegés:
„Önként fel fogom adni magam”
A képernyőfotók szerint Robinson azt írta: „Önként fel fogom adni magam, egyik szomszédom itt seriffhelyettes. Csak miattad aggódom, drágám.”
Szobatársa aggodalommal reagál, Robinson pedig arra kéri: ne nyilatkozzon a médiának, ne adjon interjút, és ha a rendőrség kérdezné, inkább kérjen ügyvédet.
A gyűlölet, amit „nem lehet megbeszélni”
Egy másik üzenetben Robinson indoklásként így fogalmaz:
„Elegem volt a gyűlöletéből. Van olyan gyűlölet, amit nem lehet megbeszélni.”
Ezek a sorok erősen összecsengenek az ügyészség által bemutatott vádirattal, amely szerint Robinson előre eltervezte a támadást, és ideológiai indíték is állhatott a háttérben.
A fegyver rejtekhelye
Az üzenetek arról is árulkodnak, hogy Robinson a használt puskát egy bokorban, törölközőbe csavarva hagyta hátra. Attól félt, hogy apja számon kéri majd rajta, ha „nagyapa puskája” elveszik.
Az ügyészség szerint valóban találtak egy ilyen fegyvert, amelyen Robinson DNS-nyomai is rajta voltak.
„Bárcsak titokban maradt volna”
A chatben többször visszaköszön a megbánás és a pánik. Robinson arról ír, hogy azt remélte, titokban tarthatja tettét „egészen addig, amíg öregkorában meg nem hal”. Szobatársa többször megkérdezi: „Te nem te voltál, ugye?”, amire Robinson végül egyértelműen így felel: „De, sajnálom.”
De mennyire hihető mindez?
Bár a sorok drámai részleteket tárnak fel, a képernyőfotók eredete nem ismert, és a hatóságok nem erősítették meg azok hitelességét. Ugyanakkor több idézet — például a gyűlöletről és a fegyver elrejtéséről szóló részek — szinte szó szerint megegyeznek a bírósági iratokban szereplő leírásokkal.
Összegzés
Ha valóban Robinson és szobatársa közötti beszélgetést látunk, az sokat elárulhat a tettes gondolkodásáról: beismerés, kétségbeesés és félelem vegyül benne. Ha azonban nem hiteles, akkor csak egy újabb internetes „kiszivárgott” történetről van szó.
Az állítólagos üzenetváltás teljes fordítása (nyers, változtatás nélkül)
Megjegyzés: a képernyőfotók eredetét nem lehetett függetlenül ellenőrizni; az alábbi szöveg a nyers fordítás.
1. kép szövege (fent)
judging from today I’d say grandpas gun does just fine idk. I think that was a $2k scope ;-;
(A mai alapján azt mondanám, hogy a nagyapám puskája tökéletesen működik, nem is tudom. Azt hiszem, az egy 2000 dolláros távcső volt ;-;)Robinson: töröld ezt a beszélgetést
Robinson: apám fényképeket akar a puskáról… azt mondja, nagyapa tudni akarja, kinek mi van, a szövetségiek kiadtak egy fotót a puskáról, és az nagyon egyedi. Most hív, nem veszem fel.Robinson: mióta Trump hivatalba lépett, [apám] elég kemény MAGA (Make America Great Again) lett.
Robinson: önként fel fogom adni magam, egyik szomszédom itt seriffhelyettes.
Robinson: csak miattad aggódom, drágám
Szobatárs: én sokkal jobban aggódom érted
Robinson: ne beszélj a médiával, kérlek. Ne adj interjút, és ne kommentálj semmit. Ha a rendőrök kérdeznek, kérj ügyvédet, és maradj csendben.2. kép szövege (középső nagy blokk)
A szobatárs a feljegyzés után így válaszolt:
„Mi??? Te viccelsz, ugye???”Robinson: még jól vagyok, szerelmem, de egy ideig még Oremben kell maradnom. Nem tart soká, míg hazajöhetek, de előbb még meg kell szereznem a puskámat. Őszintén szólva reméltem, hogy ezt a titkot megőrzöm, míg öregkoromban meghalok. Sajnálom, hogy belekevertelek.
Szobatárs: te nem te voltál, ugye???
Robinson: de, sajnálom
Szobatárs: azt hittem, elkapták az illetőt?
Robinson: nem, elkaptak egy öreg fickót, aztán kihallgattak valakit, aki hasonló ruhát viselt. Én a puskámat akartam felvenni a rejtekhelyről nem sokkal később, de a városnak azt az oldalát lezárták. Most csend van, majdnem ki lehetne jutni, de még ott van egy jármű.Szobatárs: miért?
Szobatárs: miért tetted?
Robinson: elegem volt a gyűlöletéből. Van olyan gyűlölet, amit nem lehet megbeszélni. Ha vissza tudom szerezni a puskát észrevétlenül, akkor semmilyen bizonyíték nem marad utánam. Újra megpróbálom majd visszaszerezni, remélhetőleg továbbálltak. Nem hallottam semmit arról, hogy megtalálták volna.Szobatárs: mióta tervezed ezt?
Robinson: kicsit több mint egy hete, azt hiszem. Közel tudok jutni hozzá, de van egy rendőrautó mellette. Azt hiszem, már átkutatták azt a helyet, de nem akarom kockáztatni.Robinson: bárcsak visszamentem volna, amikor a kocsimnál voltam. Aggódom, mit csinálna az öregem, ha nem vinném vissza nagyapa puskáját… azt sem tudom, volt-e rajta sorozatszám, de nem tudnák hozzám kötni. Az ujjlenyomatok miatt aggódom, a bokorban kellett hagynom, ahol átöltöztem. Nem volt erőm vagy időm magammal vinni. Lehet, hogy ott kell hagynom, és remélni, hogy nem találják meg. Hogy a fenébe fogom elmagyarázni apámnak, ha elveszítem?
Az egyetlen, amit otthagytam, a puskát, egy törölközőbe csavarva.
Emlékszel, amikor golyókat gravíroztam? Az üzenetek nagyrészt mémek voltak. Ha meglátom a tévében, hogy „notices bulge uwu”, lehet, hogy agyvérzést kapok. Rendben, lehet, hogy ott kell hagynom, ez nagyon szar…
