A szocializmus éveihez kötődő édességek máig különleges helyet foglalnak el sok magyar ember emlékezetében, hiszen ízeikhez nem csupán az édes aromák, hanem gyermekkori pillanatok és családi történetek is kapcsolódnak.
A szocializmus éveihez kötődő édességek máig különleges helyet foglalnak el sok magyar ember emlékezetében, hiszen ízeikhez nem csupán az édes aromák, hanem gyermekkori pillanatok és családi történetek is kapcsolódnak. Ez a korszak — termelési korlátokkal, egyszerű csomagolással és gyakran kreatív reklámokkal — nem a high-end gasztronómia időszaka volt, ám a kevésbé kifinomult aromák és színek ellenére mégis olyan élményeket hagyott maga után, amelyekre sokan nosztalgiával emlékeznek vissza.
Az üdítőitalok között talán a Traubisoda emelkedik ki leginkább. Bár elsőre nem tűnik magyar teremtésnek a neve, a helyzet sokkal közelebb áll hozzánk, mint gondolnánk: az eredeti ízt (amelynek aromáját a német Lenz Moser biztosította) Badacsonyi Állami Gazdaság szőlőiből palackozták, és ez az íz rettenthetetlenül ragadt meg az emberek emlékezetében. A szocialista éra után számos változata bukkant fel a piacon, ám ha valaki az „igazit” keresi, a hagyományos, kis üvegben kapható verziót ajánlják.
A Dunakavics név hallatán sokaknak egy kemény, színes cukorkaszemekből álló édesség ugrik be, amely a Duna Csokoládégyár klasszikusa volt. Ezek a színes, kicsit „fogorvos-próbát” is jelentő cukorkák még ma is sokak számára a gyerekkor ízeit idézik — kicsit mint egy időutazás. Hasonlóan maradandó élmény volt a Francia drazsé, amely sosem tűnt el teljesen a polcokról: vékony cukorrétegének lassú olvadása és a belőle előtűnő csokoládé a gyerekek körében igazi játékká tette a fogyasztást.
Talán kevesebben emlékeznek már rá, de a selyemcukor egykor a „töltött cukorkák királynőjeként” szerepelt: fényes, ovális formában mogyorókrém rejtőzött benne, és bár sokak szerint nem volt könnyű elfogyasztani a kemény héj miatt, az élmény így is maradandó volt.
A gyógyhatású cukorkák is különleges fejezetet képeztek a retró édességek között. Az echinácia vagy pemetefű cukorka gyakran feltűnt nagymamák cukortartójában, mint valami „gyógyszer és jutalom egyben”. Eredetileg gyógynövény-ízű cukorkaként létezett, és sokaknak kellemetlen volt az íze, de a közös történetek mégis azt bizonyítják, hogy szerepe volt a közösségi élményekben is.
A puffasztott rizsszemekkel készült zizi cukorka pedig nemcsak rágcsálnivaló volt, hanem kreatív alapanyag is: óvodai nyakláncok és húsvéti figurák készültek belőle, hiszen olcsó és színes volt. Az ilyen apróságok talán nem a legértékesebb cukorkák voltak, mégis az emlék részévé váltak, ahogy a kapcsolódó történetek is.
Szinte lehetetlen a szocializmus édességvilágáról beszélni anélkül, hogy szóba ne kerülne a Sport szelet, amely mára valóságos kultusztárggyá vált. Az eredetileg MHK Sport szelet néven forgalmazott csokoládé nemcsak az íze miatt lett emlékezetes, hanem jellegzetes zöld csomagolása és enyhén rumos aromája miatt is. A legenda szerint az ötvenes években a tömegsport népszerűsítésére szánták, ám végül generációk kedvenc nassolnivalójává nőtte ki magát. Bár ma is kapható, sokan esküsznek rá, hogy a régi változat íze egészen más élményt nyújtott.
Hasonlóan mély nyomot hagyott a gyerekkorban a Turbo rágó, amely nem csupán édesség volt, hanem gyűjtőszenvedély is. A rágó mellé csomagolt autós kártyák sokszor fontosabbak voltak magánál az íznél, és a szünetekben komoly „csereüzletek” zajlottak az iskolapadok között. A rágó íze gyorsan elillant, de az élmény – a kártyák böngészése, rendezgetése, cserélgetése – maradandó emlékké vált.
A kakasos nyalóka is megkerülhetetlen része volt a korszaknak. Ez az egyszerű, kemény cukorból készült édesség szinte minden búcsúban és vásárban feltűnt, és bár az íze nem volt különösebben kifinomult, a formája és a színes megjelenése miatt ellenállhatatlannak számított a gyerekek körében. A nyalóka elfogyasztása gyakran hosszú percekig, sőt akár órákig is eltartott, így valódi „időtöltő” édességnek számított.
Bár a legtöbb retró édességet mára felfrissített változatok vagy eltérő gyártók hozzák vissza, mégis sokak számára ezek a nosztalgikus ízek a gyerekkor szimbólumaivá váltak: nem csupán édes ízeket, hanem közös élményeket, várakozást az uzsonnánál, közös nevetést és beszélgetéseket is jelentenek. Az élelmiszeripar fejlődése és a globalizáció hatására ma már szélesebb választék áll rendelkezésre, de még mindig akadnak, akik örömmel veszik kézbe egy retro cukorka zacskóját, és felelevenítik a régmúlt ízeit.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
