Fekete zászló áll a Fővárosi Nagycirkusz épületén. Elhunyt ifj. Eötvös Gábor.
jabb Eötvös Gábor, a magyar cirkuszművészet egyik legismertebb és legkedveltebb zenebohóca életének 2025-ös utolsó napjaihoz közeledve elhunyt, és ezzel hatalmas űrt hagyott maga után a klasszikus porond világában. A gyászhírt a Fővárosi Nagycirkusz hivatalos kommunikációs csatornáin tették közzé, ahol a társulat vezetői fekete zászló kitűzésével adóztak emlékének, jelezve, hogy a cirkuszi közösség mély fájdalommal vesz búcsút egy olyan művésztől, akit nemcsak szakmai tudása, de embersége és közönségszeretete is maradandóan jellemzett.
Ifjabb Eötvös Gábor egy időtlen családi tradíció folytatójaként lépett a porondra, hiszen apja, id. Eötvös Gábor is a magyar cirkusz legendás alakja volt, aki „Van mááásik!” címmel futó zenebohóc számával generációk kedvencévé vált. A család hírneve és a cirkuszi örökség részét képező számot a fiatalabb Gábor is művelte, a Fővárosi Nagycirkusz porondján rendszeresen előadva az apjától átvett és továbbfejlesztett produkciókat. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a közönség több évtizeden át élvezhette az Eötvös név alatt futó cirkuszi bohóctréningeket és előadásokat.
Pályafutása során ifjabb Eötvös nem pusztán apja örökségét vitte tovább, hanem saját karakterét és színpadi jelenlétét is hozzáadta a műfajhoz. „Egy kivételes művész távozott, aki humorával, muzikalitásával és emberi jelenlétével generációkon át szólította meg a közönséget” – olvasható a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatójának, Fekete Péter szavaiban, amelyeket a társulat nevében tett közzé a közösségi médiában. Ebben a megfogalmazásban az érintettek nemcsak a művészi értéket, hanem a társadalmi és kulturális hatást is hangsúlyozták, amit ifj. Eötvös Gábor munkássága képviselt.
Noha csak kevesebb részlet ismert fiatalabb Eötvös különálló karrierjéről, mint amit apjáról tudunk – aki 2002-ben hunyt el és a budapesti Új köztemetőben nyugszik – az biztos, hogy ifj. Gábor kulcsszereplője maradt a magyar cirkusz életének. Az általa előadott zenebohóc számok, jelenetek és a porondon nyújtott jelenlét mind hozzájárultak ahhoz, hogy a cirkuszi műfaj ne csupán egy ritkán látott szórakozási forma legyen, hanem élő kulturális hagyomány, amely képes volt összekötni a múltat a jelennel.
Halála kapcsán a cirkusz közössége, kollégái és a nézők is gyászba borultak, hiszen egy olyan előadó távozott el, aki nemcsak produkcióival, hanem személyes varázsával is képes volt mosolyt csalni az emberek arcára. Munkája és öröksége hosszú időn át fog élni mindazok emlékezetében, akik valaha látták a Fővárosi Nagycirkusz porondján, esetleg gyermekkoruk egy meghatározó élményeként emlékeznek rá.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
